„Fújd ki az orrod, ne szipogj!” – Hányszor hallottuk mi is szüleinktől, vagy az óvónénitől… Egy felnőttnek persze teljesen természetes, de ami nekünk magától értetődő, az egy kisgyereknek lehet, hogy koránt sem az. De hogy vezessük rá a kicsiket erre a fontos mozzanatra?
Főleg a náthás, megfázásos időszakban nagyon fontos, hogy ne engedjük felgyülemleni az orrüregben a váladékot, az orrot, ha folyik, bedugult, rendszeresen ki kell fújni, hogy megszabaduljunk az orrváladék nagy részétől. A nagy mennyiségű, felgyülemlett váladék későbbi problémákat, felülfertőződést okozhat. A hosszan tartó náthából akár fülgyulladás, arcüreggyulladás is kialakulhat, hiszen a melléküregek és a füljárat (mint az arc- és homloküreg) is kapcsolódnak az orrüreghez, ha teli az orr, ezek sem tudnak szellőzni.
Pici gyerekeknél, csecsemőknél viszonylag egyszerű a dolog (ha eltekintünk a kényelmetlenségétől): nagyon jó orrszívók kaphatók a piacon, ezekkel le tudjuk szívni a picik orrát. De mi a teendő egy nagyobbacska gyereknél, aki már bölcsis vagy ovis korú, közösségbe jár, és nem tudjuk már megoldani a leszívást, mert nem engedi, vagy nincs otthon napközben? Bizony neki meg kell tanítani minél hamarabb, hogyan fújja ki az orrát magának. Pofonegyszerűnek tűnik, de mégis van benne nehézség: azt tudtad, hogy a kisgyerekek alapból csak az orron-szájon történő levegővételt tudják, a kifújás nem megy nekik automatikusan? Az alábbi trükkökkel viszont rá lehet vezetni őket a technikára:
- Tegyünk az asztal szélére egy papír zsebkendőt, vattadarabkát, papírfecnit, madártollat, hungarocell golyócskát, vagy bármit, ami könnyű és el lehet fújni. Ezzel gyakoroljuk a kifújást, úgy, hogy a kicsinek becsukott szájjal kell arrébb fújnia az apró tárgyat, csak az orrán kifújt levegő segítségével. Ha már ügyes benne, variálhatjuk a játékot úgy, hogy megszabjuk, merre kell mennie a tárgynak, meddig kell elfújni. Ha több gyerkőc van, akár versenyt is rendezhetünk!
- Másik rávezető módszer a különböző szimatolós játékok – például játsszuk vele azt, hogy kutyusok vagyunk, vagy kis sünik, és szimatolunk (persze ezt is igyekezzünk csukott szájjal csinálni).
Ha már nagyjából ráérzett a helyes fújó mozdulatra, térjünk át a zsebkendőre. Azt is érdemes gyakorolni, hogy egyszerre csak az egyik orrlyukon keresztül fújjon – a másikat közben finoman befogjuk a zsepivel, majd megcseréljük az oldalt.
Az orrfújás mindig hatékonyabb, ha előtte fellazítjuk a váladékot, orrspray-vel (pl. Salvus orrspray), vagy megfelelő inhalálással (akár Salvus inhaláló kamrában).
Óvodás, bölcsis gyerekekkel, akivel már nem tudunk egész nap mi otthon lenni, érdemes gyakran beszélgetni az orrfújás fontosságáról. Így előbb-utóbb megtanulja, hogy magától is eszébe jusson kifújni, ha folyik az orra, ne csak akkor, amikor egy felnőtt, óvónéni, vagy dadus rászól!
Sok sikert kívánunk a játékos tanuláshoz/tanításhoz!